Egri Zsanna: Sámson-beleolvasó

Sámson

Romantikus regény

Beleolvasó

A tűz
Apró finom durranások hasítottak az éjszaka csöndjébe, akár a pezsgősdugó pukkanása a szilveszteri vigasságban. Az alvó városrész nyugalmát egyre hangosabb csattanások törték meg. A házak ablakaiban sorra gyúltak a fények. Emberek gyülekeztek a kis patak partján, szájtátva figyelték az eseményeket, mint egy izgalmas esti filmet.
Lángok bújtak ki a szétdurranó palák résein, a tűzcsóvák finoman pislogtak a csillagok felé, hogy a következő pillanatban a magasba törjenek.
Sámson felkapta a fejét, testén remegés futott végig. A hirtelen felriadt férfi gondolatai nem találták az utat az ébrenlét és az álom között. Görcsösen kapaszkodott a takarójába, mintha az megvédené a rá váró nehézségektől. Hiába tiltakozott teste a kényszerű ébredés ellen, az ablakon át bevilágító lángok mágnesként vonzották a tekintetét.
–Edina! – üvöltött fel, miközben teste megfeszült, és mint egy kemény rugó pattant ki az ágyból.
Sámsont nem érdekelte mit rángat magára, csak az, hogy másodperceken belül az utcán legyen. A fakapu hajszálhíján kiszakadt a keretéből, ahogy feltépte. A szíve iszonyatos tempójú ütemet vert a mellkasában.  Azt látta, ami még a rémálmaiban sem fordult elő. A patak túlpartján rozzant kis vályogház tetejét nyaldosták a lángok. Jól ismerte azt az épületet. Egész teste remegett, legbelül kínzó félelmet érzett, olyat, amelyet évekkel ezelőtt már átélt, és nem akarta, hogy megismétlődjön. Csak egyetlen mondat zakatolt benne legbelül.  – Nem, nem akarom még egyszer átélni!
Minden erejét összeszedve futott a kis híd felé. A lángok között ott van az a lány, akit mindennél jobban szeret. Az nem lehet, hogy ott vesszen el a szerelme! Ki kell hoznia abból a tűzkatlanból!
A túlparton bénultan állt az addigra már beomlott tetejű ház előtt. Mint egy film, úgy pergett le előtte minden pillanat, amit együtt töltöttek Edinával, a legelső pillanatoktól kezdve.
***
A fóliasátorban, a felemelt oldalfal ellenére is a pokoli hőség volt az úr.
Sámson karján megfeszült az izom, ahogy a súlyos taligát megemelte. Egy szóval sem panaszkodna a teher miatt, különösen, amikor látja maga előtt a vékony alkatú lányt, aki keményen küzd a másik talicska trágyával, ami csak félig van, ám mégis óriási súly lehet az alig tizenhat éves Edinának.
A lány zokszó nélkül tolta maga előtt a bűzölgő halmot. Hogy is merne szólni? A környéken semmi más meló nincs, örült, hogy dolgozhat. Ez a nyári munka hozta a legtöbbet, a suli mellett alig maradt ideje dolgozni.
Tántorgó léptei ellenére határozottan tartott a cél felé. Magas karcsú lány volt, igencsak mutatós testtel megáldva. Dús keblei, kerekded feneke vonzotta a tekinteteket. Bármelyik modell elégedett lehetett volna ilyen testtel.
A lány bőre, a napsütés ellenére sem volt túl barna, inkább tejeskávéra emlékeztette a háta mögött cammogó fiút. Edina derékig érő vastag szálú fekete haja szoros fonatban verdeste a hátát.  Meg sem kellett a lánynak fordulnia, Sámson úgyis látta maga előtt a dacosan összeszorított bordó ajkat, a hatalmas fekete szemet, fölötte a szépen ívelt pihe-puha szemöldököt. Sámson csak arra tudott gondolni, hogy Edina szemöldöke olyan, ami arra készteti a férfiembert, hogy végighúzza a száját rajta, és onnan már csak egy lépés megtalálni a puha ajkakat. Ám ezt senki nem merte csak úgy megtenni, mert a halk szavú lány nem engedett senkit közel magához. Míg a vele egykorúak javában randiztak, ő távol tartotta magától a fiúkat. Egyedül Sámson volt az, aki mellette lehetett, hiszen öt éve dolgoztak már Jóska gazdánál. Edina akkor még alig múlt tizenegy éves, Sámson is csak éppen betöltötte a tizenhármat, amikor már naponta gyomlálták a gazda kertjét. Senki nem foglalkozott vele, hogy még gyerekek voltak, pedig mindez 2005-ben volt, amikor már nem volt szokásban a gyermekmunka. Kivéve náluk.
Sámson a szemével követte a lány nehézkes mozgását, és szíve szerint odarohant volna, hogy segítsen, de a gazda nem nézte jó szemmel az ilyenfajta udvariasságot. Neki pedig sok szava nem igazán lehetett, hiszen ő sem volt sokkal idősebb Edinánál, egy hét választotta el a nagykorúságtól.
Csak hallgatott, és nézte a lány meg-megbicsakló lépteit, ahogy odaért a peckesen ácsorgó gazda mellé. Edinának minden erejére szüksége volt, hogy ki tudja fordítani a nagy adag trágyát. Munkaadója nézte a teherrel kínlódó lányt, de esze ágában sem volt könnyíteni a munkáját, vagy esetleg némi segítséget nyújtani.
Jóska gazda a hatvanas éveinek az elején jár, bár meg kell adni, nem látszott rajta.  Mindig fegyelemmel irányította az embereit, nem kivételezett egyikkel sem, így most is karba font kézzel nézte a lány esetlen mozdulatait.  Azért végigmustrálta a lány formás testét, nyelt is egy nagyot.
Megnyalta a szája szélét, és hirtelen mozdulattal belemarkolt a lány hátsójába. Szája elégedett vigyorra húzódott a feszes fenék érintésétől.
–Eressze el! – ordított fel Sámson. A megrakott taliga a terhével együtt az oldalára dőlt. Csupán néhány lépés és az idősebb férfi arcába lihegett közvetlen közelről. A düh majd szétfeszítette a mellkasát. A sötétkék szempár rémisztő villámokat szórt Jóska gazda arcába, aki meglepetten lépett hátra egy lépéssel, majd rögtön vissza is pattant Sámson elé.
–Mit akarsz, kölyök?! – üvöltötte vérvörös arccal. – Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak!
–Sámson, ne! – állt kettejük közzé a lány.
–Takarodjatok innen, senkiháziak! – harsogta az öreg.
–Maga, maga… – húzta fel magát Sámson.
–Mi van? Mit akarsz – lökte el a vállánál fogva Jóska gazda.
–Sámson! – rángatta Edina a kezénél fogva a kijárat felé. A fiú érezte, hogy követnie kell. Pontosan tudta, hogy a gazda erősebb nála, és a józan esze is egyre jobban kezdett felülkerekedni. Fújt egyet, és elindult a lány után.
–A házam közelébe se merjetek jönni! Vagy a kuvaszokat engedem rátok – üvöltötte a háttérből a gazda, miközben dühödten felkapta a földön heverő vasvillát és a menekülő pár után hajította.
Sámson feljajdult az ütéstől, érezte, ahogy a villa hegye végighasítja vállát. Megtántorodott és térdre esett. Csupán néhány perc, és ismét talpon volt, csak a szeme villant a támadójára.
***
Összeszorított szájjal tűrte, hogy az apró kezek felitassák a vért a hátáról. Sámson megpróbált nem a fájdalomra figyelni. Becsukta a szemét, és mint mindig, amikor valami rossz érte, a múltat idézte fel. A gyermekkorát. Amikor még minden olyan szép volt. Tökéletes család volt az övé. A játékos esték, a vidám párnacsaták, a könnyed hétköznapok. Mégis mindez pillanatok alatt véget ért, és csak a fájdalmas űr maradt benne, amelyet az édesanya elvesztése okozott.
Tízéves agyába belevésődtek anyja szavai. Rosszabb napjain kifejezetten dühös volt a jósló szavak miatt. – „Kisfiam, te nagyon boldog és gazdag leszel. Olyan leszel, mint a bibliai Sámson, erős, büszke. Ha kell, küzdeni fogsz. Én majd ott fent, nagyon büszke leszek rád.”
Ám sem a boldogság, sem a gazdagság nem akart rátalálni, csak túl hamar lett felnőtt.
Ott ült a kis erdőben egy kidőlt fa törzsén, a háta iszonyúan fájt, pedig az eléggé edzett volt. Rendszeresen kapott rá az ostorral. Nem volt rossz ember az ő apja, csak akkor dühöngött, ha részeg volt, ami egyre többször esett meg vele. Hiába könnyezett másnap a saját tette miatt, őt már nem tudta megengesztelni. Csak a harag gyűlt benne, amiért még mindig úgy bánik vele, mint valamiféle rabszolgával, vagy engedetlen gyermekkel. Hányszor elgondolta, hogy mit fog tenni, ha eléri a felnőtt kort. Erre már munkája sem volt, lehetősége sem. Tudta, hogy még rosszabb lesz a helyzete, az apja egy perc nyugtot sem hagy neki.
Felnézett a lányra, fura érzések keringtek benne.
Egészen kisgyerekkoruktól ismerték egymást, csupán a patak választotta el őket. A patak, amely kettéosztotta az utcát szegényekre és még szegényebbekre. A déli oldal omladozó házai, szemetes, gyomos udvarai, szöges ellentétben álltak a másik part rendezett, szegényes kis portáival. A város széle volt, mégis olyan akár egy falu, mindenki tudott mindent egymásról.
Edina a szegényebb oldalon élt. Családja a környéken elég nagy hírnevet szerzett, és nem mondhatni, hogy a leghízelgőbbet. A lány apja nem csinált belőle nagy ügyet, hogy a saját lányait futtatta.
Azt is mindenki tudta, hogy Edinát rendszeresen megverte, amiért a lány nem volt hajlandó a nővérei példáját követni. Azért is kellett dolgoznia, hogy legyen mit elkölteni az apjának a kocsmában. Minden keresetét odaadta, és mégis csak ütlegelés volt a jutalma. Az apja így akarta rávenni, hogy a két idősebb lány nyomdokaiba lépjen, hiszen az sokkal jövedelmezőbb volt, mint a fóliás segédmunka. Edina apja úton útfélen hangoztatta, a lányait az isten is arra teremtette, hogy a férfiak vágyát elégítsék ki.
Ám Edina makacs lány volt. Nem adta meg magát olyan könnyedén.
Sámson dühös volt Edina apjára, de semmit nem tehetett.  A fiatal fiú úgy gondolta, a lánnyal egyszerre lettek felnőttek, és igaz barátok. Akkor kezdtek több időt együtt tölteni, amikor meghalt az anyja. Iskolába menet mindig megvárta Edinát a kis erdő szélén. Az sem érdekelte, hogy a többiek kigúnyolták érte. Kinevették, amiért egy cigánylány a barátja, de ez sosem zavarta. Néha odadobott egy-két öklöset, ha túl sokat romázták a lányt.  Ám, amikor lekurvázták, komolyabb ökölharcba is keveredett. Sokszor állt emiatt az igazgatói iroda előtt.
Amikor együtt jártak dolgozni, volt egy titkos helyük is. A tanyától hazafele találtak rá a kis esőbeállóra, amely a közeli kilátóhoz látogató turistáknak készült, de csak ritkán tévedt arra valaki. A mindennapi munka után egy rövid félórát tudtak lopni maguknak. Csak lógatták a lábukat a kopott padról, és hallgattak, vagy féktelenül nevettek valami butaságon.
Ám ez a barátság lassan egészen mássá alakult, Sámson már nem csak úgy tekintett rá, egyre inkább a nőt, a vonzó nőt látta benne. Ez az érzés már igencsak megerősödött benne, és ez okozta akkor a dühös kirohanását. Annyira féltette a lányt, hogy csak arra tudott gondolni, hogy mindenáron meg kell védenie a gazda mocskos kezétől.
***
Edina nézte a széles vállon végigfutó vörös csíkokat és a kezében tartott vérrel átitatott zsebkendőt. Legszívesebben lehajolt volna, hogy az épen maradt részeket végigcsókolja, azzal enyhítve Sámson fájdalmát. A képzelete szárnyra kelt. Bár még sosem volt férfival, de mindent pontosan el tudott képzelni. Nem egyszer hallotta nővéreitől, mi hogyan történik. Sokszor gondolt undorral a szexre, de ha Sámson széles mellkasára, izmos karjára, és tűzben égő sötétkék szemére gondolt…
Innen letölthető
Nyomtatott könyv (Megégett szív) megvásárolható: itt
E-könyv beszerezhető: Google play, Apple books, és más online könyvesboltokból.

 

Vélemény, hozzászólás?