Velencei Rita: Levendulaméz (Egy rejtély)

Egy rejtély Ma Chère Émilie, Őszinte szívvel reménylem, hogy levelem kitűnő egészségben fogja Önt találni, s hogy az évszak kellemetlen időjárása ellenére Kedves Barátnémat elkerülte a Párizs környékén felbukkant lázas kór. Itt, a tours-i társaságban gyakorta hallunk aggasztó híreket Madame Maurice által, ki gyakorta utazik az udvarba, s ezáltal maga is veszélynek teszi ki magát. Bizonyára emlékezik még Mademoiselle La Tour-ra, akiről olykor elcsevegtünk, míg Ön itt tartózkodott. Nos, egy héttel ezelőtt különös eset történt, mely mindannyiunkat igen felzaklatott, s magyarázatot továbbra sem találunk rá. A történet két főszereplője Mlle La Tour és egy bizonyos D’Angevin vicomte, aki De Mornay duchesse menyének elsőfokú unokaöccse, és figyelemreméltó birtokokkal rendelkezik Poitiers környékén. A hercegnő már hónapokkal ezelőtt említést tett ifjú rokona tervezett közelgő látogatásáról, s a társaság valamennyi tagja türelmetlenül várta a vicomte érkezését. Egyikünk sem látta még őt soha, de a róla keringő hírek alapján semmi kétség nem merülhetett fel arra nézve, hogy kiváló fiatalember. Nos, Kedves Barátném, a várva-várt esemény a Miasszonyunk ünnepét követő második vasárnapon következett be, a duchesse bálján. Épp a pavane-ra készültünk, a párok már részben el is foglalták helyüket, amikor az ő érkezését jelentették. Természetesen minden tekintet kíváncsian az ajtóra tapadt, amelyen egy pillanat múlva be is lépett D’Angevin. Kecsesen meghajolt, körüljártatta nemes tekintetét a társaságon, s amikor meglátta Mlle La Tour-t, képzelje csak, mi történt! Ma is lúdbőrös leszek, ha eszembe jut az a vészterhes pillanat! A vicomte arca egyszeriben elváltozott, egyetlen szót sem bírt szólni – erre persze mind abba az irányba néztünk, nem kevésbé megdöbbenten, s azt láttuk, hogy La Tour kisasszony maga is levegő után kapkod, s a következő pillanatban elájult! Szerencse volt, hogy táncosa, Barry gróf tüstént odaugrott, hogy elkapja. Egy székre segítették őt. Mit szól hát, Kedvesem? Talán azt tételezi fel, hogy a vicomte vagy a kisasszony külseje volt ilyen váratlan hatással mindkettejükre? Ez esetben meg kell nyugtatnom Önt: Mademoiselle La Tour feltűnően jó színben volt a legutóbbi időkig – egészen pontosan eddig a bálig. A vicomte megjelenése pedig – bizton állíthatom – mindannyiunk tetszését azonnal elnyerte. A kisasszony kis idő múltán magához tért, de az egész este folyamán gyengének érezte magát. D’Angevin zavarodottsága is csak lassan látszott enyhülni. Egyikük sem tudott magyarázattal szolgálni a történtekre, csupán annyit mondtak, hogy hirtelen nagy megrendültséget éreztek, amint egymást megpillantották, s mind a ketten megesküdtek arra, hogy a másikat még életükben nem látták soha. Igazán különös! A hercegnő unokahúga, Madame Ribérac azon a véleményen van, hogy itt valamiféle csodálatos titok lappang, s hogy talán el kellene készíttetni mindkettejük horoszkópját. Képzelje csak el, ezentúl mindig attól fogok reszketni, hogy belépve egy bálterembe, egy csinos vicomte látványától megijedvén magam is elájulok! Írjon mihamarabb, Kedves Barátném, s ne feledje azt is megírni, mikor érkezik: az itteni társaság fölöttébb várja Önt – magam is nem különben. A rejtély megfejtése talán éppen Önre vár – jöjjön hát mielőbb! Maradok őszinte híve, Catherine M. Kelt 1570. október havának elsején
A könyv itt érhető el.