Tiszlavicz Mária: Duplacsavar

– Központ, itt Buko-1! Baleset történt az S37-es úton, észak felé, Ratzendorf után! Küldjétek a mentőket meg a tűzoltókat! Adjatok ki körözést egy fekete Mercedesre, amelyik jelenleg is észak felé halad az említett úton. És szerezzétek meg a térfigyelő kamerák felvételeit! – hadarta Felix a rádióba, mielőtt az összetört autókhoz rohant volna.
– Porca miseria, és megint csak porca miseria! – sziszegte Viktor, miközben a biztonsági öv csatjával szerencsétlenkedett. Biztos volt benne, hogy vagy az Audi, vagy a bogárhátú perceken belül lángra kap.
Az Audiból nyöszörgés szűrődött ki, aztán kicsapódott az ajtaja. Viktor gondolkodás nélkül sietett a sofőr segítségére. Megragadta a vérző sofőrt, és húzni kezdte a földön. Meg sem nézte, hogy elájult-e vagy még az eszméleténél van. Rángatta, de egy lökéshullám a földre lökte. Tűzfelhő lövellt az ég felé, miközben repesz- és roncsdarabokat szórva felrobbant az Audi.
Viktor köhögve emelte fel a fejét. Felix az út közepén térdelt, védelmezőn borult egy ismeretlen alak fölé. Aztán kiegyenesedett, intett egyet, jelezve, hogy minden rendben.
Viktornak tompán sajgott a bal karja. Felült és körülnézett. Az Audi sofőrje eszméletlenül hevert mellette, nehezen, szörcsögve kapkodta a levegőt. Jóval messzebb, a hatósági autó mellett sorban bukkantak fel a kíváncsiskodók, de a járőrök igyekeztek mindenkit távol tartani a tűztől.
Néhány percbe telt, mire felhangzott a tűzoltóautók és a mentők szirénája.
***
Bűnügyi technikusok és még több rendőr érkezett a helyszínre, a mentősök elsőként az Audi vezetőjét vették kezelésbe. Mindent megtettek azért, hogy életben tartsák, de az egyik mentős fiú a fejét csóválta. A szakemberek gyorsan eloltották a tüzet, így a helyszínelők hamar birtokba vehették a járműveket.
– Felix, jól vagytok? – sietett a nyomozóhoz Nora Kramer felügyelő.
– Megvagyunk, kösz. Csináld csak a dolgod! – felelte Felix, aki még mindig a bogárhátú sofőrje mellett ült a földön. Egy másik mentőegység térdelt le elé, és rögtön kezelésbe vették az ismeretlennel együtt.
Viktor csak egy futó pillantásra méltatta a rendőrlányt és a társát, miközben tovább folytatta a kollégái eligazítását. A harminchárom éves Nora apró termetű, vékony, de erős nő volt, merész kék szemmel és kissé széles szájjal. Ő volt az egyetlen olyan lány Viktor életében, aki érdekelte, de mégsem vitte ágyba. Noha először nagyon szeretett volna közelebbi ismeretségbe kerülni a szőke rendőrlánnyal, végül mégis visszalépett. Felix úgy tudta, Viktor azért nem ment a lány után, mert Nora a bűnügyi parancsnok lánya. Az igazság az volt, hogy Viktor észrevette, milyen vágyakozva nézett Felix a lányra, és szó nélkül félreállt a barátja útjából. Azóta elégedetten figyeli Felix és Nora kapcsolatának alakulását.
A rendőrlány megeresztett egy halvány mosolyt Felix felé, majd újból csatlakozott a baleset helyszínén tevékenykedő kollégáihoz.
Viktor a társára nézett, és szélesen elvigyorodott. Az egyik mentős visszafogott szócsatába keveredett a bogárhátú sofőrjével, aki kézzel-lábbal tiltakozott valami ellen.
– Irigykedsz, mert érted senki sem aggódik? – mordult fel Felix, miután a mentős feladta a vitát a sofőrrel. – Szerencse, hogy ennyivel megúsztuk a robbanást.
– Ne áltasd magad, Nora hajlamos túlzásokba esni – rántott egyet a vállán Viktor.
A bogárhátú sofőrje végre kiegyenesedett.
– Fiatalember, jól van? – kérdezte Viktor. Letérdelt, és készségesen segített a bőrdzsekis alaknak megtámaszkodni.
– Nő vagyok! – felelte mérgesen a lány, és kiengedte a haját.
Részlet: Tiszlavicz Mária: Duplacsavar című könyvéből.
A könyv itt érhető el.