Szeli Orsolya: Az utolsó közös nyaralás

Bálint alig várta, hogy március legyen és elkezdhesse szervezni az ukongot. Most különösen izgatott volt, mert tudta, az idei igazán különleges lesz. Elküldte az e-maileket mind a hat családnak, majd felhívta a vendégházat. Szerencsére mindkét hosszú hétvége, amit kinézett, szabad volt.
Lecsukta a laptopot és elmosolyodott. Felrémlett előtte a legelső ukong képe. Tíz év! Már tíz éve, hogy az elsőt megszervezte. Eleinte egy teljes hétig tartott az unokatestvér találkozó. A család nagy részének az volt a nyaralás.
Felállt és a könyvespolchoz sétált. A hatalmas szekrény zsúfolásig volt könyvekkel. Amikor megtalálta, amit keresett, a hóna alá vette, és kisétált a tornácra.
Az ukong napló. Felesége nem szerette az albumot, mert még az előző nejéről voltak benne képek. Hosszan nézegette a fotókat. Rengeteg élmény, sok-sok helyszín. Bálint igyekezett mindig szép helyre vinni a rokonságot. Úgy volt vele, ha már vendégül látja őket, akkor megadja a módját. Harminc ember egy hetes nyaralása teljes ellátással nem volt olcsó mulatság, de Bálint számára az élmény, hogy a népes család egy hétig együtt nyaral, megfizethetetlen volt.
Felnevetett. Eszébe jutott a forró lakitelki nyár, amikor a csajok becsiccsentettek és a terasz korlátján rúdtáncoltak. Önfeledt, hangos nevetésük messzire hallatszott. A férjek eközben grilleztek, a gyerekek pedig a selymes füvön mezítláb fociztak. Milyen kicsik voltak még!
Megcsörrent a telefon, Gézus üzent. Végre elkezdődhetett a szervezkedés, egyeztetés, a sok-sok telefonhívás, üzenetváltás, ami egészen az ukongig tart. Jóleső bizsergés járta át az egész testét. Az év legjobb része vette kezdetét. Még a karibi vitorlázást sem élvezte annyira, mint ezeket az együtt töltött napokat.
Ilyenkor minden egyes percben felhőtlenül boldog volt. Napokon át, reggeltől estig azokkal lehetett, akiket a legjobban szeretett, és akik nagyon szerették.

A jóleső merengésből Eszti zökkentette ki, aki nő létére cifra káromkodással lépett be a falusi ház kapuján. Morogva, nagy sietős léptekkel termett egyik pillanatról a másikra a tornácon. Fújtatva állt meg a férfi előtt.
A nőt vastag por lepte, és átható sertésvizelet szaga volt. Bálint óhatatlanul az arca elé kapta a kezét. A nő természetesen megsértődött a mozdulaton. A férfi szerette volna megvigasztalni, de képtelen volt hozzáérni. Várta, hogy elmesélje, mi zaklatta fel ennyire.
Mármint azon felül, hogy közgazdász diplomával a kezében, nyolc év kosztümben eltöltött munkaév után, úgy bűzlik, hogy ember legyen a talpán, aki meg tud maradni a közelében.
Esztinek viszont nem volt kedve beszélni. Bepakolta a vérrel teli kémcsöveket a nyári konyha hűtőjébe, majd eltűnt a mosókonyhában. Bálint visszasietett a házba, eldugta az ukong naplót és kinyitott egy hideg sört a feleségének. Mire újra a tornácon volt, a nő már anyaszült meztelenül ült a faragott, fűzöld padon, amit a születésnapjára kapott. A férfi ledöbbent, főleg azért, hogy az utcáról tökéletesen be lehetett látni az udvarra annak ellenére, hogy kő kerítés vette körül. Ám Esztit ez a legkevésbé sem érdekelte. Kora reggel óta segített az állatorvosnak és az alkalmazottaknak a teljes mangalica állomány vérét levenni. Városi lányként soha nem volt dolga állatokkal, csak a család kis kedvenceivel még gyerekkorában. De a kutya nem disznó. Főleg nem háromszáz disznó.
Bálint inkább szóba sem hozza az ukongot, főleg, miután Eszti amúgy sem szerette ezeket az összejöveteleket. A nő szerint ezek a kalandok nem szóltak másról, minthogy a rokonok megfinanszíroztassák vele a nyaralásukat. Szerinte még az is elvárta, hogy a férfi minden évben egy teljes hétig vendégül lássa, akinek sokkal jobban ment a szekér.
Örök feszültség volt ez közöttük évekig, mígnem Eszti úgy döntött, hogy inkább nem vesz részt a találkozókon. Bálintnak be kellett látnia, hogy mindenkinek jobb így.
Idén persze minden más lesz, hiszen most először nem vízparti apartmanokat bérel, hanem egy vendégházat a pusztában. Végre megmutathatja a családnak, hol is él ő azóta, hogy otthagyta az öltönyös munkáját és gazdálkodó lett. Az elegáns ruhákat kantáros nadrágra, a jacuzzit tanyára, a luxusautót terepjáróra cserélte. Büszkén képzelte el, ahogy majd körbevezeti a népes csapatot a szarvasmarha-, illetve a sertés telepen, majd pedig megmutatja nekik a szántóföldeket. Azt, hogy ameddig a szem ellát, az mind az övé.
Eszti felhajtotta a sör felét, majd lassú, kimért mozdulatokkal indult be a házba fürödni. Bálint tökéletesen biztos volt benne, hogy azért csinálja, hogy valaki meglássa. Nem volt szerencséje, egy lélek sem járt arra.

Néhány hét elteltével Bálint aggódni kezdett, hogy nem állt még össze a teljes létszám. Volt, aki még vissza sem jelzett. Egyesével felhívott mindenkit, bízva abban, hogy csak elfelejtettek jelentkezni.
Pali nem felejtette el, de az építkezés, amibe belefogtak végre, nem tette lehetővé a nyaralást. Élete utolsó házát álmodta meg, négy szinttel, minden luxussal, amire csak vágyott a család.
Bálint megpróbált nem gondolni arra, hogy ő még az előzőt sem látta. Eszti nem volt tekintettel a férfira. Előkereste Pali házának hirdetését az ingatlan adok-veszek oldalon és elétette a táblagépet.
A férfi úgy tett mintha nem is érdekelné, de ledöbbent a hatalmas, mesés otthon láttán, ahová őt még sosem hívták.
A harminc főből végül tizenöt lett. A négy éjszakából pedig csak kettő, hiszen Bálintnak meg kellett értenie, hogy olyan messzire, ráadásul olyan körülmények közé három nap, két éjszakánál többre az ember nehezen mozdul ki. Ráadásul gyerekkel a koszba, sárba, állatok közé meg pláne nem egyszerű.
A férfi lelkesedése azonban nem csökkent, biztos volt benne, hogy a semmiből felépített gazdaság látványa majd meghozza mindenki kedvét. Ismerte jól a rokonait, és tudta, egyikük sem finnyás, sőt, élvezni fogják a friss, tanyasi levegőt, a legelésző állatok látványát, a szántók magával ragadó szépségét. A végtelen puszta pedig legalább olyan megnyugtató hatással van a fáradt lélekre, mint a vízpart.
Július utolsó hétvégéjén be is gördült a csapat a vendégház udvarára. Bálint örömmel várta szeretett rokonait, miközben a bográcsban már főtt a marhapörkölt.
Gézus szerencsére szemfüles volt, és még időben rákérdezett, hogy van-e elegendő kenyér. Betti is sietve jegyezte meg, hogy ha Bálint boltba megy, elkíséri, mert ők sem hoztak semmit, nem tudták, ilyen helyre mit szokás.
Amíg vásároltak, addig Eszti bepakolta a vendégház hűtőjébe, amit már az előző napokban gondosan összekészítettek. Bálint még arra is figyelt, hogy a fehérpecsenyéből készülő hamburger különlegességbe kiváló minőségű cheddar sajtot hozzon. A nő, amint végzett haza is ment.

A hétvége remekül sikerült, mindenki feltöltekezett. Élvezték Bálint odaadó vendégszeretetét, gondoskodását, figyelmességét. A házigazda kiváló ételeket varázsolt eléjük, kiváló italokat hűtött be nekik.

Bálint tudta, hogy a csapat még ebéd előtt elindul haza. Pazar lakomával készült az utolsó együtt töltött délelőttre. Egyetlen hiba volt csak, hogy elfogyott a zöldség. Beszaladt gyorsan a faluba, hogy friss szedésű paradicsomot és uborkát tehessen az asztalra. Mire azonban visszaért, a sáskahad már végzett a reggelivel. A kocsik csomagtartójába pakolták éppen be a pörköltet elosztva dobozokba. Gondosan eltették a megmaradt italokat, kenyereket, és mindet, amit a hűtőben találtak. Gézus kicsit fntorogva szagolta meg a cheddar sajtot, majd egykedvűen dobta rá a többire.
Bálint megrökönyödve látta, hogy a rokonok mindent eltettek, amit az elmúlt napokban vásárolt. A felbontott szalvéta már csak Betti kézitáskájába fért bele.
Amint az autók által felkavart por leülepedett, Bálint lassan visszasétált a házba, hogy elmosogasson.
Az, hogy kivel mi történt azóta, nem tudja. Egyikük sem kereste. Ahogy előtte sem kereste volna, ha Bálint nem ragaszkodik hozzá, hogy meghívja minden évben egy hétre valahová.