Szabó Veronika: Három kopogás

Abban a bizonyos évben kettesben indultak nyaralni a szülők, hogy az addigra összetorlódott fáradalmaikat a legnyugodtabb körülmények között, csak egymásnak élve pihenhessék ki. Békés lélekkel hagyták otthon mindkét fiúgyermeküket. Egyikük éppen a kamaszkor kellős közepét járta, másikuk még kisfiúnak számított.
- Editkém! Jánossal szerdán elutazunk. Megkérlek arra, hogy figyelj oda kicsit a gyerekeimre és mivel úgyis főzöl, vigyél már nekik át egy-egy tányér ételt! Hagyok itt rá pénzt neked! – bízta szomszédasszonyára csemetéit Vilma.
- Rendben van Vilma néni, jól tartom majd a srácokat! – felelte Edit.
A házaspár az első-és másodszülöttjét jó kezekben tudva élvezte az üdülés minden pillanatát,
miközben a fiatal szépség kellő vidámsággal készítette a jóízű, laktató táplálékot.
Legalább tíz ágra sütött az emberek testére izzadságfolyamot produkáló Nap, amikor a menyecske a két éhes gyomrúnak első ízben átvitte a friss tálalni valót. Néhány közömbös mondat váltását követően a nagyobbik, s már a leánykák szemét igencsak gyönyörködtető legényhez fordult:
- Gyere át hozzám este! Nem lesz otthon a férjem, beszélgetünk kicsit!
- Jó, átmegyek! – válaszolta mit sem sejtve Palika, aki az alkonyat beálltakor szavahihetőségét bizonyítva teljesítette ígéretét.
Belépett a nyitott bejárati ajtón, majd a nagyszobába, ahol a csinos, kívánatos, izzig-vérig belevaló asszony melltartóban és bugyiban fogadta. Két mellére helyezte a meglepett tekintetű, száját nyitva felejtő fiú kezeit. Arcát, nyakát forró csókokkal ellátva arra az ágyra vezette őt, amelyen elképzelte az édes együttlét feledhetetlen örömét.
A nő gyengéden meztelenre vetkőztette Palit, s levetette magáról a felesleges fehérneműket.
Teljes tenyerével nyúlt az egyre izgatottabbá váló fiú lábai közé, s a heves csókolózás közben megpróbálta bevezetni alkalmi párját a szeretkezés titkainak finom kibontakoztatásába.
- Voltál már nővel? – tette fel kérdését, ám a fiú tapasztalatlannak látszó viselkedéséből bizonyára maga is tudta a választ.
- Igen, voltam! – hazudta szemlesütve a srác.
Arcán nemcsak az izgatottság, hanem a szégyenlősség, a zavarban lét pírja is tükröződött.
A fiú az asszony biztató szavainak hatására megpróbált behatolni a gyönyör kapujába, amit eleinte – bár nagyon kereste – sehogy sem talált. Hol feljebb, hol lejjebb csúszott szerelemre éhes szűz eszköze, amikor Edit a türelmes várakozás végén jobb kezének mutatóujját felemelve megszólalt:
- Ejnye, ejnye Palika! Nem mondtál nekem igazat! Te nem voltál még nővel! Na, majd én megtanítalak téged!
Addig-addig simogatta, tanítgatta a megszeppent, de a meseszép nőt rettenetesen kívánó ifjút, hogy végre sikerült, beteljesült, amire olyannyira vágytak. Megelégedéssel telve pihentek egymás mellett, amikor meghallották Edit hites urának, Pistának és az ő barátjának, Bélának az előszobából érkező hangját. Megijedtek. Palika úgy, ahogy volt, egy szál semmiben ugrott ki a sarkig nyitott ablakon, s gyors futásnak eredt. Riadalomtól kapáló szívvel zárkózott be a testvérével közös szobájukba. Magára kapta az elsőként keze ügyébe került ruhát és félve várakozott. Az ablakból dühös kopogtatást hallott.
- Pali! Gyere ki, te szemét! – ordította Pista, a férj.
A fickó lapítva settenkedett ki az udvarra.
- Szia! Mi baj van? – kérdezte úgy, mintha nem is tudta volna, mi járatban van ott a bősz haraggal érkezett szomszéd.
- Mi baj vaan??? Még kérdezed? Megdugtad a feleségemet! – rikoltotta nagy hanggal.
- Én? Dehogy dugtam! Honnan veszed ezt?
- Láttalak csupaszon elszaladni, te kis mocsok! – hangzott el a további kiabálás az ember torkából.
Mit volt mit tenni, Palikának be kellett látnia, hogy valóban járt a mellettük lakók háza táján.
Pista háta mögül, mint egy fedezékből hajlott ki oldalra Béla, a részeges barát.
- Vigyázzá’! – kiáltott fel. Vigyázzá’!– mondta újra, s közben ökölbe szorította bunyózással fenyegető két kezét.
A balt kissé előre tette, a jobbat pedig hátrébb hagyta, igazi ökölvívónak képzelve magát.
- Na ide figyelj! Ha fizetsz nekem minden nap két sört meg egy felest, akkor mehetsz az asszonyhoz, amikor csak akarsz! – árulta nejét napi betevő italáért a derék férj.
- Rendben! – felelte Palika, s már hozta is bentről az első adagra járó pénzt.
- Nekem is! – harsogta Béla.
- Neked dehogy fizetek! Nem a te feleségeddel voltam!
Attól kezdve az ifjoncnak szabad útja volt a szépasszony testéhez. Mikor az esetet követően először ment át hozzá, szörnyülködve látta meg az Editke szeme alatt sötétedő monoklit.
- Hát megvert? – kérdezte Pali.
- Meg – válaszolta a bűntudattal gyötrődő, porig alázott Edit.
A fiú ideges lett. Pista után indult a kocsmába, akitől számon kérte tettét.
- Megvertem, mert megérdemelte, de többet nem bántom, mehetsz hozzá!- szólt, majd nyugodtan szürcsölte tovább a félbehagyott sört.
Palika élt a szokatlan lehetőséggel. Alig várta, hogy estéként vágytól felfokozott állapotában visszarepülhessen puha szerelmi fészkébe, ahol élete első nőjének karjaiban boldognak érezte magát. A kedvessel megbeszéltek szerint három kopogással jelezte, hogy ott van, s már nyílhat is előtte a mennyország kapuja.
Együttlétük mások előtt titokban maradt, csak a megállapodásban szereplő férfiak tudtak még róla.
Az idő múlásával Edit valamiért más városba költözött a családjával, Palika pedig igazi, felnőtt férfivá cseperedve találta meg a lelket öltött tiszta szerelemet.
Évtizedek teltek el az óta. Első szexuális élménye és azt követő kapcsolata örök, soha el nem múló emléket vésett az immáron megőszült fejébe, melyről mosolyogva mesél.