G.G. Doe: Roland

A gyermek

Ifjabb Roland Clayton Mainben született, egészen pontosan Beddingtonban. Anyját, nem sokkal születése után elgázolta egy teherautó. Azonnal szörnyethalt. A söfőr részeg volt és jogosítvány nélkül vezetett. A bíróságon azt mondta, hogy sajnálja és sírt is. Pénzbüntetésre ítélték és hatvan napra. A két tagú család ezután költözött Aberfrostba. Idősebb Roland Clayton újságkihordóként dolgozott és állandóan részeg volt. Roland egyetlen emléke róla, hogy sörszagú és az arca borostás. A szomszédok szavával élve: néha józanul indult dolgozni. Sok panasz érkezett a munkájára, eltűntek az újságok és egyéb küldemények. Egyszer egy alaposan átázott csomaggal a hóna alatt érkezett a megadott címre.
- Bocsánat - mondta és igyekezett bűnbánó arcot vágni - kiborítottam a kávét.
A hölgy átvette a pakkot - fogyókúrás tabletták és porok - aminek sörszaga volt.
Az utolsó csepp akkor esett bele abba a bizonyos pohárba, amikor az idősebb Roland felettese, úgy gondolta, ellenőrizni fogja beosztottját. Hosszas keresgélés után találta meg: egy ház frissen nyírt pázsitján, békésen szundikált, baljában egy üveg borral. Újdonsült munkanélküliként hazaérve, alaposan elverte Rolandot, aki már három évesen nagyon önálló volt és letudta írni a nevét, dőlt, kacskaringós betűkkel. „A jövő zsenije lesz ez a fiú. Talán ő fogja feltalálni a rák ellenszerét.” - újságolta az egyik óvónője az apukának, ám az idősebb Roland csak ennyit dünnyögött az orra - és hamar hófehérré vált bajusza - alatt: „Csak ne kapassák el már ilyen fiatalon. Nem szeretném, ha azt hinné már három évesen, hogy ő szarta a spanyol viaszt.” Egyik este aztán a kis Roland rossz fát tett a tűzre. A szobájában játszott, Batman és Robin figuráival. Épp a kertben talált gonosz kő hadsereg ellen vívták ádáz harcukat, amikor az egyik kő kirepült a bezárt ablakon. Apja üvegcsörömpölés lármájára riadt fel alkoholmámoros álmából. Munkanélküliként rákapott a kommersz töményre és az olcsó rumra. A segély igen halovány volt ebben az időben. A kis Roland törökülésben kuporgott szobája közepén, amikor apja berontott.
- Te mi a szart csinálsz, átkozott kölyök? A kisfiú nem felelt, hangosan sírni kezdett. - Te beképzelt, taknyos, szarjankó - ordította az apja - Mindenféle hülyeséggel tömik a fejed az óvodában. Különleges vagy? Egy nagy szart! Megmondom én neked mi vagy: egy kurva kis szarjankó. De én megmutatom neked, hol van a helyed. Azzal megragadta a kisfiút és kiviharzott a házból. A verandán megállt, feje fölé emelte fiát és ledobta. A kis Roland fejjel előre érkezett a porba. Apja vihogott.
- Te kibaszott különleges, zseni. Lement érte, felkapta és ismét ledobta a veranda legfelső lépcsőjéről. Első alkalommal a kisfiú nem veszítette el az öntudatát, második alkalommal azonban kialudtak a fények.
- Remélem - mondta az apja, letérdelve lépcső tövében heverő öntudatlan, mozdulatlan batyunak, aki az ő fia volt - most már tudod hol a helyed és meggondolod kétszer is mit csinálsz, szarzsák. A kis Roland azontúl nem sok mindent gondolt meg kétszer. Egy hétig feküdt öntudatlanul az aberfrosti közkórházban. Az orvosa szerint ez lesz már csak, egy emberi krumplis zsák. De Roland felkelt. Sajnos, ütődötten. Tizenkét éves koráig segítség nélkül még a nevét sem tudta leírni és tizenöt évesen még ágyba vizelt. Apját többé nem látta. Az aberfrosti Menedékházba került, apja heves tiltakozása ellenére. Idősebb Clayton Roland fenyegetőzött, hogy a törvény segítségével fogja visszaszerezni fiát és szereti őt. De ez a fajta szeretet égetett és mart. A hatóságok nem hittek neki, amikor azt állította, hogy a fiú leesett játék közben a verandáról és azt sem hitték el, hogy a hátán levő cigarettától származó égésnyomok, csak valami kiütés nyomai. Talán tényleg szerette fiát egy kicsit, de sosem tett semmit, hogy ezt bizonyítsa. Idősebb Roland ezután elhagyta a várost. A Clayton családnév szépen, lassan kikopott a köztudatból, csak nagyon kevesekben maradt fel az apa képe, aki egyedül nevelte fiát egy greenfieldi önkormányzati lakásban. Még maga Roland is elfeledte ezt a nevet. Ő egyszerűen Roland volt. Részlet G.G.Doe: Roland című könyvéből.
A könyv elérhető itt.