Egri Zsanna: Bűnös angyalok

 

A szökés
Ofélia halk macskaléptekkel surrant be a hálószobába, ahol Gaspar elmélyedten merült el az asztalon fekvő listákban. Mint egy árjegyzék, úgy volt felvezetve rá a drogok és a lányok értéke. Hosszasan mérlegelt, melyik lány az, aki jövedelmezőbb, honnan számíthat nagyobb haszonra. Igazi üzletembernek tartotta magát. Teljesen természetesnek tekintette, hogy nemcsak kokainnal kereskedik, hanem élő emberekkel is.
– Gaspar! – búgott föl mögötte a sejtelmes hang.
– Hagyjál! Most nem érek rá – legyintett hátra a kezével.
– Gaspar! – Ofélia nem adta fel könnyedén.
– A francba! Mit akarsz? – fordult meg dühödten a férfi, hogy a következő pillanatban elakadjon a lélegzete. Álmában sem gondolta, hogy a kis esetlen parasztlányból ilyen nő lesz. Már kezdte megbánni, hogy túladott rajta. Azért egy búcsú dugást semmiképpen nem vetett meg. Máris a lány előtt termett, de az kinyújtott kézzel tartotta vissza.
– Csak lassan! Előbb játsszunk!
– Ah! – nyögött fel a férfi, ez tetszett neki. Még egyetlen kancája se izgatta fel így, érezte olyan vad szexre van kilátása, amilyenre csak álmaiban gondolt. Hagyta, hogy a közeli fotelbe tolja a lány, aki erotikus táncba kezdett, egyre jobban felkorbácsolva a férfi vágyait, de mégsem engedte magához közel. Ofélia ledobta magáról a szűk bőr felsőt. Gaspar szemei kimeredtek a lány melleire, amelyet még mindig eltakart a bőr melltartó, de már láttatni engedte a dús kebleket. Az meg egyenesen megőrjítette, ahogy Ofélia hátat fordított neki gömbölyded fenekével az arca előtt körözve folytatta a táncot. Csattan az övcsat, ahogy Gaspar letépte magáról, és egyetlen pillanat alatt lerántotta a cipzárt is, hogy ágaskodó férfiasságát szabadon engedje. Ofélia szélsebesen fordult meg, a férfi kezét lefogta, és egyenesen az arcába lihegte:
–Nem, még nem jött el a pillanat, várd meg a tánc végét!
Méretes izzadtság cseppek jelentek meg a férfi homlokán, ám Ofélia nem könnyített a szenvedésén.
– Meleged van, édes? – lejtett el a bárpult irányába, néhány másodperc alatt feltöltötte a férfi poharát, közben ügyes mozdulattal belecsempészte a finom fehér port. Két melle közzé helyezte a poharat, és úgy táncolt vissza a férfihoz. Gaspar szeme kimeredt, kezét kinyújtotta. Ofélia kezébe nyomta a poharat, hátrább lépett, és tovább fojtatta az erotikus táncot. Hangos kortyokban folyt le a férfi torkán az ital, miközben le nem vette szemét a vetkőző lányról, aki felé hajolt, mellével megérintve az arcát. Gaspar hangosan felnyögött, keze ismét elindult a lány felé, aki erőteljes mozdulattal lenyomta a karfára. A férfi érezte, hogy az erő elhagyja a testét, és akarata ellenére lecsukódik a szeme. Ofélia kéjesen sóhajtozott, apró sikolyok hagyták el az ajkát, miközben nézte, ahogy a férfi lassan elmerül az álom tengerében.
Ofélia elégedett volt önmagával, szája körül gúnyos mosoly jelent meg. Most megfizet a szenvedésért, amit a férfi okozott neki. A szomszédos helyiségben a lányok vihogtak az átszűrődő hangok hatására. Ilyenkor mindig megkönnyebbültek, hogy békén hagyja őket a ház ura, bár érdekes módon inkább csak Oféliával kegyetlenkedett. A többi lányt durván, de gyorsan letudta, ritkán bántalmazta őket hosszabban. A lányok biztosak voltak abban, hogy ezután Gaspar jó ideig nem teszi ki a lábát a szobából, idő kell neki, hogy fáradalmait kipihenje. Mara a sarokban kereszteket vetette magára, de nem szólt egy szót sem. Tudta, érezte, hogy egyszer vége lesz ennek viselkedésnek, és Gaspar jó útra tér, és akkor eljön az ő ideje. Ő uralja majd a férfit, és nem az az istentelen ringyó. Addig is mindennap imádkozott az Úrhoz. Ám imájába sosem fért bele a lányok üdvössége, csupán szeretett gazdájáé.
A másik szobában Ofélia már tudta, hogy eljött a pillanat. Az ajtó mögé előre bekészítette a ruháját. Megfontoltan választott. Nem akarta, hogy szegény kislánynak nézzék, mindenáron egy gazdag nő benyomását akarta kelteni. Az öltözék igen elegáns volt. Szándékosan külföldi divatlapokból választott. Mara igen sokat dolgozott rajta, hogy tökéletesen hasonlítson arra, amelyet Ofélia kiválasztott. Szerencsére Gaspar külön rendelkezett arról, hogy Mara a lány minden kívánságát teljesítse. Gaspar azt is megengedte Oféliának, hogy rendszeresen küldjön pénzt az anyjának, de a ranchot nem hagyhatta el. A fiatal lány sokszor érezte, a fizikai bántalmazásnál sokkal kegyetlenebb, hogy nem láthatja a családját. Ám, amire most készült, még távolabbra viszi a szeretteitől. Mégsem aggódott igazán, mert már azt is pontosan eltervezte, miképpen fogja újra összehozni a családját. Néhány mozdulattal letörölte a rikító festéket az arcáról, hogy egy finom diszkrét smink kerüljön fel a helyére, amellyel ügyesen eltakarta a kislányos arcvonásait. Alig múlt tizenhat éves, és nem akarta, hogy ez kiderüljön. Felkapta az odakészített utazótáskáját, ami igencsak márkás darab volt. Gaspartól kapta ajándékba. Annyira butának tekintette a férfi, hogy elhitte, örül a táskának, és nem sejti miért is adta neki. Pedig pontosan tudta, hogy utazásra akarta kényszeríteni Gaspar, de egyáltalán nem olyanra, amilyenre éppen készülődik. Szélsebesen kapta magára a ruháját. Már csak egy dolog hiányzott, a kulcs. Óvatosan hajolt Gaspar fölé, hogy lekapcsolja az övéről a kulcsot. Hatalmasat horkantott a férfi. Egy hajszálon múlt. Majdnem felsikoltott, de szerencsére csak egy hatalmasat ugrott hátra. Addigra már mélyen aludt Gaspar, csupán álmában morgott, így második nekifutásra le tudta kapcsolni a széf kulcsát. A trezor ajtajába lazán becsusszant a kulcs. Ofélia vett egy mély levegőt, majd egyenként bepötyögte a számokat. Gaspar sosem igyekezett eltakarni előle, nem feltételezte, hogy érdekelheti Oféliát, azt sem, hogy az könnyedén megjegyezheti a kódot. Az ajtó halk nyikkanással tárult ki a lány előtt.
Ofélia csak állt a hatalmas mennyiségű pénz előtt, képtelen volt megmozdulni. Életében nem látott ennyi értéket. Mélyeket sóhajtott. Lassan összegyűjtötte az erejét, és reszkető kezekkel nyomkodta a táskájába a bankókat. Szeme sarkából odapislogott a férfira, aki álmában nyammogott, miközben szája sarkából sárgás-színű nyál folyt végig a ritkás szakállán. Ofélia összeborzongott a gondolatra, hogy felébred a férfi. Persze esélytelen volt, hogy Gaspar magához térjen, ám ő mégis aggódott. Egyetlen mozdulattal behúzta a táska cipzárját, és az utcai ablakot szélesre tárta, majd egy közeli széket odahúzott. Felemelte a lábát, hogy székre pattanva, elinduljon a szabadsága felé. A lába megállt a levegőben. Tétovázott, majd határozottan ledobta táskáját és hatalmas lendülettel megfordult. Szeme azonnal a falon díszelgő machetetára esett, pontosan tudta, hogy ott van, Gaspar ágyából éppen elégszer látta. A bozótvágó pengéje megcsillant az ablakon beáradó nap fényében. Észveszejtően gyors volt a mozdulat, ahogy lekapta a kést a falról, és Gaspar elé penderült. A férfi ernyedten terült el a székben, karjai a földre lógtak, lábait szétdobta, félig lehúzott cipzárja mögül piszkosszürke alsónadrág lógott ki. Ofélia két kézzel ragadta meg a bozótvágó kést és a férfi fölé emelte. A másodpercek éveknek tűntek, az fejében száguldó gondolatok iszonyatosak voltak és egyszerűen megőrjítették. Erősen szorította a machetetát, majd egyetlen mozdulattal lesújtott. A bőr kettéhasadt és a penge rezegve állt meg a székben, pontosan Gaspar lábai között.
Részlet Egri Zsanna: Elveszve Mexikóban 2. Bűnös angyalok A könyv elérhető itt.