Lány akit medvének hívtak

– Nem akarok Magyarországra menni! Azt sem tudom, hol van – morogta Oso, miközben hanyagul elterült a pamlagon. Kinyúlt melegítő nadrágja lazán leszaladt a bugyijáig, amivel egyáltalán nem törődött, ahogy Lucas bátyja rosszalló tekintetével sem.
Mindig is ő volt az úrnő a házban, különösen mióta szüleik meghaltak. Két bátyja minden kívánságát teljesítette. Bár ez a kiskirálysága hanyatlani kezdett, ahogy Ofélia bekerült a családba, illetve igazából akkor, amikor kiderült, hogy gyereket vár. Osót rendkívül bosszantotta, hogy attól kezdve minden Ofélia és a niño körül forgott.
Őt eddig sem izgatták a gyerekek, valószínűleg sosem fog szülni, hogy előtte dagadtra hízzon. Azért vetett egy gyors pillantást saját magára, ő is szedett magára pár kilót, de messze nem annyit, mint Ofélia. Még ha annak egy része maga a gyerek, akkor is teljesen oda lett az a karcsú, gyönyörű nő, aki után bomlottak a pasik. Bezzeg a sitten még eszük ágában sem volt gyerekszülésen gondolkodni, sokkal izgalmasabb volt megtervezni, milyen lesz szabadnak lenni. Nagy pasifogó bulikat terveztek, erre Ofélia pont az ő Lucas bátyját fogta meg. Azzal nincs is baj, mert még mindig jól kijönnek a csajjal.
– Épp ideje lenne emberek közzé menni, Julia – hajolt ki a dolgozószoba ajtaján Jorge, a fiatalabb bátyja, jól beletaposva Oso nosztalgiázó gondolataiba. – Mióta kijöttél onnan – hallgatott el a férfi egy rövid pillanatra, majd folytatta –, szinte ki sem dugtad az orrod a házból.
– Így van – bólogatott Lucas, miközben felesége lábát masszírozta, amivel még jobban idegesítette Osót.
– Mondjátok csak ki: a börtönből! – emelte fel ingerülten a hangját. – Te meg Lucas, minek játszod meg magad? A drágalátos kis feleséged is ott volt. – grimaszolt bátyja felé, aki egy pillanatra abbahagyta Ofélia lábának kényeztetését. Lucas kiemelkedett a székből, mély levegőt vett, de mielőtt megróhatta volna a húgát, Ofélia békítőleg felemelte a kezét. Megkapaszkodott a székében, kihúzta lábát a férje tenyeréből. Láthatóan nehezére esett felállni, mégis eltolta Lucas segítő kezét. Megrázta dús, fekete haját, amely lassan a fenekét is eltakarta.
Ofélia a terhessége ellenére is bomba nő volt. Még szűk két hónapja lehetett hátra a szülésig. Terebélyes pocakja igencsak megnehezítette a mozgását, de mégis közelebb ment Osóhoz, aki akaratlanul is beljebb húzódott. Ofélia lehuppant mellé a kanapéra, tenyerével a sógornője vállára támaszkodva. Oso összerezdült, sosem szerette a testi közelséget más nőkkel.
Ofélia és Chica voltak az egyedüliek, akikkel barátságot kötött a börtönben, de tőlük sem fogadta el az ölelést, vagy ’Isten őrizzen a puszilkodást.
– Ugyan már! Tudod, hogy neked kell menni. Chica azt akarta, hogy keressük meg az anyját, és hozzuk ide, hogy elköszönhessen tőle – fogta meg Oso kezét, de gyorsan el is engedte.
Ő is pontosan ismerte a lány heppjeit, köztük a más nőkkel való testi érintkezés különböző formáit. Egyedüli testi kontaktus, amit elfogadott az a hátba-verés volt. Oso később is nehezen tett le erről a szokásáról. A fivérek elég sokat vitáztak vele, miközben igyekeztek az otromba viselkedésről leszoktatni.
Osóról a börtönben elterjedt, hogy leszbikus, de a valóság egészen más volt.
Oso sosem cselekedett úgy, ahogy egy mexikói úrilánytól elvárható lett volna. Sok furcsaságot megengedhetett magának, és nem is fogta vissza magát. Kénye-kedve szerint válogathatott a férfiak között, és erre mindig a pénzét használta. Ebből sosem csinált titkot, de ezért nem tartotta kurvának magát, és ezt ki is hangsúlyozta. Ofélia eleinte viccesnek találta, de az idő múlásával egyre kevésbé értékelte. Csak arra tudott gondolni, hogy a lánynak szeretet hiánya van, és ezért fordul szembe az egész világgal.
– A temetőben köszönjön el? – húzta el a száját Oso. – Mit számít az már?
– Sokat – csatlakozott Jorge. – Ez volt a végakarata, és tudod, hogy át kell adnunk az örökségét is. Igaza van Lucasnak, társaságba is kellene járnod.
– Minek? Van éppen elég dolgom a birtokon – mondta, miközben órák óta csak a pamlagon vergődött, vagy a konyhában a hűtő látogatásával töltötte az idejét.
– Kezdesz zsémbes, lottyadt öreglány lenni – kacsintott Ofélia. – Úgy ülsz itthon, mint az a doña az utca végén.
A szomszédasszony, doña Isabella naphosszat a kerítés rácsain keresztül leste az utcát, de lábát sosem tette ki a kert biztonságából.
– Gyakorlatilag az elmúlt évben csak velünk mozdultál ki. Nincsenek barátaid, sem pasijaid. – Ofélia hirtelen gúnyosan felkacagott. Ez egy sokszor alkalmazott trükk volt tőle.
Jól ismerte Osót, tudta, a lány falra tudott volna mászni, ha valaki kinevette. A csel bevált. Oso felfújta magát, mint egy pulykakakas,
Lucas is vette a lapot, és helyeslően bólogatott, miközben ő is hangosan nevetett, amitől húga még jobban dúlt-fúlt.
Oso morcosan fújt Oféliára.
– Doña? Szerinted én egy becsavarodott nőszemély vagyok? Ti meg nehogy azt képzeljétek, hogy nem tudok magamnak fogni egy pasit! – fordult a bátyjaihoz, fenyegetően mutatva rájuk. – Megyek és be is bizonyítom! – pattant fel, majdnem lesodorva Oféliát a pamlagról.
– Hé! – kiáltott utána Lucas. – Legalább egy normális ruhát vegyél fel.
Oso végignézett magán. Valóban nem tűnt túl nőiesnek a kopott melegítője, amelyből az egyik oldal kilógott a hosszú kockás ing. Arról nem is beszélve, hogy a kinyúlt mackót csupán a csípője tartotta vissza a leeséstől. A kedvenc melegítőjét nem érdekelte a hónapok alatt rárakódó súlyfelesleg, vele együtt szélesedett.   Felrántotta a nadrág gumírozott derekát, és ököllel a levegőbe csapott.
– Jó ez!
– Julia! – állta el az útját Jorge, megragadva a lány vállát. – Igaza van Lucasnak, ideje lenne nőként viselkedned, az nem elég, hogy te így érzed jól magad.
– Mi a szart akarsz? Csipkés, fodros ruhában pillangózzak? Oso vagyok, a medve!
– Nem – rázta fejét a fiatalabb fivér. – Te nem egy medve, hanem Julia Pérez vagy.
– Hagyjál! Nem érdekelsz! – vágta oldalba testvérét, és a férfi hóna alatt kibújva, tajtékozva rohant át a hallon. Ingerült mozdulattal kapta fel az övtáskáját, és ugyanolyan gyors tempóban lerántott a fali tartóról egy slusszkulcsot. Meg sem nézte melyik autóhoz tartozik. Régen nem vezetett már, fogalma sem volt, melyik kulcs kerülhetett hirtelen a tenyerébe. Futtában tekintett le az indítókulcsra, és elégedetten állapította meg, hogy az egyik sportkocsijuké.
Néhány perc múlva felbőgött a motor. A testvérpár a bejárati ajtó előtt igyekezett kézjelekkel leállítani húgukat, aki megveszekedett őrültként nyomta a pedált. A kapu előtt az őrök felkapták a fejüket, és sietve kitárták a hacienda kapuját. Oso lassítás nélkül robbant ki a néptelen zsákutcába, és ugyanolyan sebességgel hajtott tovább a következő saroknál.
A Pérez fivérek futva követték húgukat, de mire a kapuhoz értek már csak a távolodó motorhangot hallották.
***
Oso nem gondolkodott, egyszerűen kizárta maga körül a világot. Úgy érezte szétpattan az agya. Tudta, hogy igaza van bátyjainak, nincs senkije. Bent a sitten Ofélia és Chica voltak a barátai. Ám mióta Ofélia hozzáment Lucashoz, már nem az a „céda”, akivel a börtönfalai között olyan jól mulattak. Most csak Lucas számít neki, meg az a gyerek… Nem akarta felfogni, hogy így megváltozott az életük. Ő mindent megtett, hogy a bátyjai csak rá figyeljenek. Ofélia sem ugyanaz már, aki régen önálló nőként sorban nyúlta le a gazdag pasikat, és könnyedén vette az életet.
Oso neki köszönheti, hogy megismerhette a barátságot. Amikor bekerült a sittre, csak acsarkodott a többi csajra, nem akarta, hogy a közelébe kerüljenek. Akkor rakták egy cellába Oféliával. Sosem mondta el neki, hogy azon az éjszakán, amikor szörnyű álom gyötörte, arra ébredt, hogy Ofélia ül mellette, és gyengéden simogatja a haját. Ki sem merte nyitni a szemét, nehogy Ofélia meglássa, mennyire elérzékenyült. Attól kezdve barátok lettek, de sosem beszéltek arról az éjszakáról. Ám, a sógornője most egyedül csak Lucassal foglalkozik. Megint egyedül maradt, nincs senki mellette.
Chica is…
Még most is látja az ártatlan képét. Hogy a fenébe tehette, csak úgy meghalni!
Haragudott az egész világra, ezért csak meredten nézte az aszfalt utat, a lába egyre erősebben nyomta a gázpedált, csupán a közeledő piros lámpa láttán lassított. Ezután minden olyan gyorsan történt.
Szeme sarkában egy sötét folt tűnt fel. Agya még fel sem fogta a látványt, amikor fülébe hasított a csattanás, amitől egy pillanatra elsötétedett a világ. Teste görcsbe rándult, a biztonsági öv belevágódott a gyomrába.  Összegörnyedt a hasító fájdalomtól, kezét a hasához kapta, szemét összeszorította. Mindez pár perc alatt történt. Oldalra kapta a fejét, és máris elöntötte a határtalan méreg. A sportkocsi bal oldalába egy sötét dzsip ékelődött, amely erőteljeset rándult, majd hátratolatott. Oso látta, hogy nincs olyan nagy baj, ez csak egy kisebb koccanás, és ettől még jobban felforrt az agyvize.
– Hogy az a! Te barom, nem látsz a szemedtől? – üvöltötte ki az ablakon.
Érezte, ahogy a fejébe száll a vér. Megragadta a kilincset, és megpróbálta feltépni az ajtót, a zár nem engedett. Ingerülten rántotta le magáról a biztonsági övet, hogy az anyósülés felől kiugorjon. A lendület hatalmas volt, de a látvány gumiszalagként rántotta vissza a vezetőülésbe. Egy pisztoly csöve meredt rá, közvetlenül a két szeme között.
A könyv megvásárolható itt,valamint a Google Play és más online könyvesboltokban.

Vélemény, hozzászólás?