G.G. Doe: Roland

“Ezek a szív nyomornegyedei.”

JOHN D. MACDONALD

“A lány összeszedte magát. Lehetetlen lenne lerni megvető arckifejezését és azt a lenéző gyűlöletet, mely a hangjából áradt: – Ti férfiak! Ti aljas, piszkos disznók! Egyformák vagytok mind, ahányan vagytok!”

  1. SOMERSET MAUGHAM

Kedves Olvasó!

Ez itt egy fiókból előkapott könyv. Ha jól emlékszem, az első sorokat a munkahelyem étkezőjében pötyögtem bele a telefonomba sms-ként, és kávét kortyolgattam közben. Akkor a Féleszű címet adtam neki. Hazaérve leírtam a jegyzetfüzetembe, de végül a fiókba került és várt a sötétben. Közben a jegyzetfüzet egyre lejjebb süllyedt, szamárfüles lett és összegyűrődtek a lapok. Maga a történet az agytekervényeim között bolyongott  pár évig, tudtam róla, felmerült néhány ötlet ez idő alatt,mégsem vettem elő. Közben megjelent a Spirál című történetem, amire ma már úgy gondolok vissza, mint szükséges rosszra.
Végül egy költözés és egy balszerencsés számítógépelromlás után – konkrétan a gép beadta a kulcsot és odalett egy majdnem készre formázott kézirat Romok címmel, az ütődött Roland története előmászott a fiókból.Gondoltam kap egy esélyt. És most itt van, az Olvasó a kezében a kezében tartja,és remélhetőleg nem pohár alátétként végzi?- fagylalt vagy mártás foltokkal a borítóján.
És, hogy jó-e a történet? Nem az én tisztem eldönteni, de annyit azért mondanék: szerettem írni. Megpróbáltam a maximumot kihozni magamból és a történetből egyaránt. Stephen King: Blaze és Steinbeck: Egerek és emberek című történetei szolgáltatták az ötleteket. Hatalmas segítség kaptam Lovasi Tündétől, aki tanácsaival felnyitotta a szememet néhány hibára,  melyeket menet közben vétettem. Amit jól csináltam, azt tulajdonítsák nyugodtan neki, amit pedig nem, azt annak, hogy nehéz a felfogásom és önfejű vagyok.
Szeretném ezt a könyvet ajánlani szüleimnek: nem lehetek eléggé hálás – néhány leírt szóban nem is lehet kifejezni ezt – nektek azokért a dolgokért, amiket értem tettetek. Remélem, még nem késő, hogy egy napon olyan jó emberré váljak, mint amilyenek ti vagytok!
Most már tényleg nem rabolom tovább az időt. Elengedem és átadom a kezed Rolandnak, Kedves Olvasó, hogy ő vezessen tovább. De vigyázz, piszkálja az orrát és pisilés után nem hinném, hogy kezet mos.

A szerző

ÜDVÖZÖLJÜK ABERFROST VÁROSÁBAN!

LAKOSSÁG: 15063 FŐ

Prológus

A szoba utólag lett hozzátoldva a kunyhóhoz. Apró fülke volt csak, a ház déli oldalán. Ágy, szekrény állt benne, semmi egyéb. Az ágy tele volt egymásra dobált ruhákkal. George ruhái voltak, hanyagul egy kupacban. Savanyú, orrfacsaró bűz terjengett. Roland megszokta és néha már nem is érezte.
Egy ablaka volt a szobának, ha kinéztek rajta, minden hullámos és torz lett. Éjszaka meleg volt, reggel még melegebb.
Roland egy alsónadrágban állt az ablak előtt, kezét rátapasztotta az üvegre. George ott állt az ütött-kopott, billegő szekrény mellett a szoba másik sarkában. A kunyhó szomszédságában egyetlen ház állt és a Novak család lakott ott. Egy szép, két szintes ház meggypiros tetővel. Ott élt Eve, a család egyetlen lánya is, a tetőtéri szobában. Roland éjszakánként az ablakából figyelte. Látta leckét írni az ablak előtti íróasztalon, látta pop zenére táncolni, feltűzött hajjal és egyszer látta őt félmeztelenül, de csak hátulról.
Azon a délelőttön Eve rózsát szedett a házuk hátsó kertjében. Egy tüske megszúrhatta, mert bekapta mutatóujját és fájdalmas arcot vágott. Szőke haját meglibbentette a gyenge augusztusi szellő. Roland behunyta a szemét és maga előtt látta, ahogy odalépett a lányhoz, hátulról átkarolta a derekát és csókot lehelt a nyakára. Érezte, hogy kezd megkeményedni odalent.
– Mit nézel annyira? – kérdezte George.
– Én csak… én… – Roland megpördült és bambán meredt George-ra. A férfi cigarettára gyújtott, pedig korábban sosem pöfékelt bent a házban. Kékes füst szállt ki a szájából.
– Már megint azt a csajt bámulod? – kérdezte és odalépett Roland mellé. Jéghideg kezét rátette a fiú meztelen vállára. – Segítek neked. Van egy tervem.
– M-m-m-mi? – dadogta Roland.
– Először is pénzt kell szereznünk és egy autót!

 

Vélemény, hozzászólás?